My thoughts on vegetarianism

Öt hónapja nem eszem húst, ezért gondoltam, most már talán levonhatok néhány hosszútávú következtetést. Egyébként is egyre több embert érint a téma, mert ugyan különböző megfontolásokból, de egyre többen választják a vegetáriánus vagy a vegán életmódot.

Miért?

Nálam erre a kérdésre több válasz is van.

Miattuk

Egyfelől kiskorom óta gondolkozom ezen, mert nagyon szeretem az állatokat. Tisztában vagyok azzal, hogy az ember mindenevő, és evolúciósan úgy fejlődött, hogy húst is egyen. Sőt, nem magát az állatok megölését tartom elsősorban kegyetlenségnek. Az én problémám azzal van, ahogyan megölik, és ahogy egészen a halálukig tartják őket. Hiszem, hogy minden állat érez, és nem csak a fizikai fájdalomra gondolok. Nem szeretnék most egy PETA best of posztot bemutatni nektek, de embertelen körülmények uralkodnak a hús-, tej- és tojásüzemekben.

Viszont az előbbiekből következik – és ez már sok hasonló életmódot folytató ember hitvallásával nem összeegyeztethető -, hogy a tanyasi, házi állatokból eszem. Eszem az ismerőseink tanyájáról származó állatokból, mert tudom (mármint biztosan tudom, nem amolyan “persze, ez ellenőrzött forrás, mert a nagyvállalat nem engedhet meg magának ilyeneket” módon tudom), hogy az az állat szép és boldog életet élt, aztán a tápláléklánc részévé vált. De nem fémrácsok és tömőgépek között nőtt fel, összezsúfolva és kínlódva.

DE. Ez sem azt jelenti, hogy továbbra is napi része a hús az étkezéseimnek. Próbálom rávenni a családomat, hogy keressünk egy ilyen állandó forrást, és ők csak olyat egyenek, én meg ritkán lelkiismeret-furdalás nélkül belekóstolhatnék…

Egyelőre nem tudom megengedni magamnak, hogy vegán legyek, de ahol csak tudok, vegán ételt választok. Sajnos erre egyelőre meglepően kevés lehetőség van, de nem élhetek minden nap müzliszeleten a suliban.

És van még egy alkalom, amikor húst ehetek – a saját meggyőződésem szerint. Amikor maradékról van szó. Az éttermekben sajnos nem tudnak mit kezdeni a maradékokkal, amennyire én tudom, nagyon komoly szabályozások vannak arra vonatkozóan, mit szabad velük csinálni. Ilyenkor vagy elcsomagoltatom, amit Pasi vagy a családom evett, vagy megeszem én.

Mindezek mellett jóval kevesebb állati terméket fogyasztok, mint korábban. Húst ez alatt az öt hónap alatt kb. 3-4 alkalommal ettem.

De van még egy el nem hanyagolható része ennek a történetnek. Az is közrejátszik a döntésemben, hogy gyarló ember, hiú nő és elvetemült divatkedvelő vagyok. Gondolom ebből ki lehet találni, hogy bizonyos luxus bőr termékekről egyszerűen nem akarok lemondani. Lett designer táskám és UGG csizmám, és azt remélem, hogy ezzel valamelyest egyensúlyban tartom az univerzumot. Na jó, valójában ez csak a saját megnyugtatásom. Ebből következik a másik indok.

Miattam

Úgy gondolom, hogy az embernek néha szüksége van elvekre, kihívásokra. Valami olyan dologra, amelyre a nap végén visszagondolva büszke lehet. Legyen ez bármilyen apróság; egy napi tornagyakorlat, valamilyen jótékonyság, vagy az, hogy ma sem szenvedett miattam egy állat.

Tudom, önző, de ilyenek vagyunk mi, emberek. Kell a lelki megnyugvás ahhoz, hogy rendesen tudjuk élni az életünket.

Hogyan?

Nálunk a családra általában anya főz, így neki most nehéz dolga van, de eddig tök jól haladunk. Valójában jóval kevesebb új receptet próbáltunk, mint gondoltam volna. Általában elvagyok a párolt/sült/rántott zöldségekkel, imádom a gombát is, és tényleg mindent megeszek, ez azért könnyít a helyzeten. Amivel korábban nem kísérleteztünk, az a szója. Azóta próbáltuk a szójabrassóit, a szójapörköltet és a szójafasírtot. Nekem mind ízlett, bár tény, hogy az állaga más, mint a húsé. De mondom, én nem vagyok válogatós.

Uzsonnára is kreatívnak kell lenni: mivel (szabadtartásos tyúkoktól származó) tojást eszem, ezért gyakori a rántottás kenyér, a szójafasírtos, a pirított gombás szendvics.

Éttermekben direkt olyanokat keresünk Pasival, akik erősek vegetáriánus kínálatban. Az Ankerben pl. nagyon finom vegaburgert ettem, hús helyett kecskesajt és grillezett zöldség volt benne. De volt alkalmunk tanulni a saját hibánkból is: egyik nap rendeltünk magunknak kaját a Pizza Casa-tól, gondoltam a vegaburgerrel itt sem foghatok mellé. Hát de. Itt a vegaburger alatt egy sima hamburgert értettek, amiből szimplán kihagyták a húst. És ennyi. Ketchup, mustár, salátalevél, paradicsom egy buciban. Nyami…

Sushiból imádom az avokádósat és az uborkásat is, így erről a luxusról sem kell lemondanom. A receptes Pinterest boardom pedig telis tele van vegán (mert elsősorban ilyeneket keresek, ha már újdonságot akarok kipróbálni) ételekkel.

Az élvezet mellett természetesen arra is gondolok, hogy semmilyen tápanyagban ne szenvedjen hiányt a szervezetem. Szedek C- és multivitamint, és más ételekből pótolom őket.

Tapasztalataim

Őszinte leszek, a lelki megnyugváson kívül semmilyen változást nem érzékeltem. Nem vagyok sem fáradékonyabb, sem energikusabb, nem változott meg a bőröm, a testem, a hajam, a körmöm sem.

Az egyetlen dolog, ami nagyon hiányzik, az a HÚS. Na jó, viccet félre téve; nekem ez tényleg kihívás, ezért merek büszke lenni magamra. Semmilyen étel nem fogható egy félig átsült steakhez vagy egy kézműves burgerhez. De megálltam eddig, megállom ezután is. Rengeteg ilyen finomságot ettem már, és remélem sokáig ki fogom bírni csupán az emlékükkel.

Ráadásul, ami nálam még inkább nehezíti a szituációt az az, hogy rettentő kívánós vagyok. Az egész életemet úgy élem, mint aki terhes, és előre félek, mi lesz, ha tényleg az leszek. Minden ételt szeretek, és meg is kívánok pusztán látvány, szag vagy akár csak az után, hogy rá gondoltam… nagyon utálnám magam emiatt, ha hízékony típus lennék.

Ami nagyon furcsa, hogy még mindig rengeteg ember támadóan lép fel, ha elmondom, hogy nem eszem húst. Az “apám orvos és esküszik rá, hogy ez egy baromság”-tól kezdve a “de a bacon olyan finom”-ig egészen sok reakciót hallottam ez alatt a kevés idő alatt. Igen, én is tisztában vagyok ezekkel a tényekkel. Én tiszteletben tartom a te étkezési szokásaidat, te is tedd ezt.

 

Remélem egyértelmű, hogy senkit sem szeretnék megtéríteni ezzel a bejegyzéssel, mindössze a saját tapasztalataimat szerettem volna megosztani, hátha másnak is hasznos lesz.

img_1280.png

Advertisements

2 thoughts on “My thoughts on vegetarianism

  1. Ezek alapján amiket leírtál , te egyáltalán nem vagy vegetáriánus. Példaként egy ellentmondás:
    “Öt hónapja nem eszem húst..” kezdted el a bejegyzésedben és “Húst ez alatt az öt hónap alatt kb. 3-4 alkalommal ettem.” említetted meg benne. Ez nem vegetáriánus életmód, de ezt te is tudod.
    Megj.: A legjobb barátnőm 10 éve(22 éves), vegetáriánus(a szó szoros értelmében), szóval tudom, hogy mit jelent annak lenni. Így a bejegyzés címe félrevezető.
    Félre ne érts, szép és igényes a blogod, elég sok munka lehet benne, egyszerűen csak érzékenyen érintett ez a téma.

    Like

    1. Lol, annyira bírom, hogy valakinek mindig van egy legjobb barátnője, akivel lehet példálózni. De, ez vegetáriánus életmód. Ez haladás. Ez akarás. Ha sportoló vagy, de fél év alatt kihagysz 180-ból 4 edzést, akkor ez megváltozik? Nem. Lehet, hogy ha lenne saját tapasztalatod, akkor nem névtelenül okoskodnál mások bejegyzései alatt, hogy elvedd a kedvét attól, amibe rengeteg energiát és akarást fektet. Van valami, amit nagyon szeretsz? Hagyj fel vele egy életre, aztán gyere vissza.

      Like

Leave a Reply

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s