Our Story Gala outfits (well, almost)

Ezt a kis szösszenetet addig nem akartam kitenni a blogra, amíg az nem újult meg, ugyanis ez a terv (egy jó ideje, de most már tényleg sűrgősen): új kinézetet és tartalmakat is szeretnék ide, de persze sosem megy minden úgy, ahogy azt eltervezem…

Gondolom a legtöbbeteknek már a könyökén jön ki a sztori, de ha valaki lemaradt volna, még egyszer és utoljára elmesélem: idén meghívtak a Story Gálára, ami lássuk be, magyarországi viszonylatban egy igen nívós esemény, ezért nagyon boldog voltam, és rögtön elkezdtem agyalni, hogy mit is vegyek majd fel.

Az öltözködés nekem nem csak hobbi, önkifejezés, szórakozás, de egy ilyen alkalommal ennek presztízs értéke is van. A legfontosabb számomra az volt, hogy legyen egy kényelmes, egyedi, de nem túl feltűnő ruhám – hiszen, evidens, hogy nem én lettem volna ezen az eseményen a lényeg, de azért meg kell adni a módját, ha az eber megjelenik egy ilyen rendezvényen. Azt meg szerintem már úgyis tudjátok, hogy túl kényelmes típus vagyok ahhoz, hogy elmenjek egy ilyen bulira valami olyan cuccban, amiben rosszul, szó szerint kényelmetlenül érzem magam.

Na, lényeg a lényeg, hosszas böngészés (hogy egyáltalán mi az a black tie dress code, mit szoktak viselni azok, akik el szoktak menni a gálára, stb.), kérdezősködés, nézelődés után egy kedves régi ismerősöm, Ádám, felajánlotta, hogy megtervezné a ruhámat. Az egész hirtelen és gyorsan lezajlott, a ruhát megtervezte, csodás lett, a varrónő profin megvarrta, olyan lett, mintha rám öntötték volna! Pedig csak rám öltötték – jaj.

A kiegészítőkkel is úgy voltam, hogy itt már talán nem mindegy, hogy milyen cipellőben lejtek be (utólag rájöttem, hogy valószínűleg mindenki marhára letojta volna, csak akkor izgultam rá nagyon a témára). Megkerestem a Kazart, akik már láttam, hogy például Karinnak is biztosítottak már kiegészítőket, és legnagyobb örömömre azt mondták, választhatok tőlük egy cipőt és egy elegáns táskát. Őszintén megmondom, már régóta gondolkodtam rajta, hogy kellene nekem egy drágább, minőségi magassarkú, de valahogy nem hittem benne, hogy van lényegi különbség egy ilyen és egy butikos társa között. És mekkorát tévedtem! A cipőt azóta is imádom, és alig várom, hogy jobb idő legyen, és akár utcára is fel tudjam venni. Egyébként meg, ha előbb tudom, hogy egy ilyen cipő olyan lábat csinál, amilyet, hát, már rég megvettem volna…

Persze ha nem jött volna össze a ruha és/vagy a kiegészítő így barterbe, akkor megvettem volna. De ákárki akármit gondol, diákként, aki eltartja saját magát: fizeti az oktatását, a vállalkozása utáni díjakat, a bérletet, és gyakorlatilag a lakbéren és rezsin kívül mindent (hiszen még itthon élek, éppen azért, mert lakásra [értsd: lakáshitelre] gyűjtök, nagyon is számít, hogy elköltök-e több tízezer forintot egy eseményen való megjelenésre, csak hogy kacsolatokat tudjak építeni… na, de ez egy nagyon hosszú és bonyolult téma, ezért most térjünk vissza az aznapi (majdnem) megjelenésünkre.

Előtte lett volna a NYX-szel egy közös közönségtalálkozóm, ezért ők biztosították volna a sminket az estére.

Somának pedig a H&M-ben vettük meg a bársony zakó-nadrág szettjét és a mókás feliratú cipőjét. Egy kis extra kiegészítőt is kaptunk, ugyanis a Vinylino – akik bakelitből készítenek csokornyakkendőket és egyéb ékszereket – szemfüles volt, és kiszúrta, hogy Somának lehet, hogy szüksége lesz egy jó csokornyakkendőre, ezért küldtek neki egyet ajándékba, és Soma a Kodályt választotta.

Ami a hiányzó zokniját illeti: nem, nem terveztük, hogy vesz az eseményre sem, nyugodtan megszokhatják már az emberek, hogy a férfiak is újíthatnak, ha elegáns megjelenésről van szó, és nekem például kifejezetten tetszik a kivillanó boka. Természetesen megértem, ha másnak nem, de “illemre” hivatkozni szerintem túlzás. Ettől még elegáns a végeredmény.

Na, száz szónak is egy a vége, a hetekig tartó készülődés után persze nem mentünk el sem a NYX-es találkozóra, sem a Story Gálára. Mert influenzás lettem. Ráadásul nem tudom, milyen fajta influenzát kaptam el, de két napig a halálomon voltam, holott általában jól bírom a betegségeket, és régen nagyon ritka is volt, hogy lebetegedtem.

Ez persze nem (csak) azért érintett bennünket érzékenyen, mert annyit készültünk, mert nagyon vártuk, mert rábeszéltük Henryt, hogy jöjjön haza előbb a síelésből, hogy együtt mehessünk (hupsz), hanem mert ezzel úgy éreztem, cserben hagytam egy csomó embert: a drága NYX-es csapatot, a Kazart, mindenkit, aki hozzájárult a ruháink beszerzéséhez, de persze mindenekelőtt Ádámot, aki nem csak megtervezte és biztosította a ruhámat, de hazautazott miattam külföldről… szóval remélem, legalább ezt a sorozatot nagyon fogjátok szerezni, és ha lehet egy kérésem: kövessétek ezt a sok jó embert legalább Instán, hogy ezzel is csökkentsem magamban a bűntudatot…

IMG_7171 IMG_7226
IMG_7306táska IMG_7300
IMG_7271
IMG_7259 IMG_7421cipők2
IMG_7390 IMG_7447mi
IMG_7442 IMG_7434
IMG_7433cipők
IMG_7161

Ruhám: Esqlavar
Cipőm és táskám: Kazar
Gyűrűim: Claire’s és Swarowski
Sminkem: NYX termékekkel készült

Soma “szmokingja” és cipője: H&M
Csokornyakkendője: Vinylino
Ingje: Zara

Advertisements

Chunky knit

Azt hiszem, az én bűnös téli élvezetem – na jó, a nagy mennyiségű, egészségtelen kaja és alkohol mellett – az UGG csizma. Na, nem azért, mert ez egy megosztó darab, amit sokan vallásosan gyűlölnek, nem, az sosem érdekelt, ha valakinek nem tetszik az amit viselek, amíg nekem tetszik. Viszont az UGG csizmák mind bőrből vannak, amely alapanyag pedig sajnos állatok szenvedése árán kerül az üzemeikbe. Vagyis soha többé nem fogok Ugg csizmát venni… de azért ezt a párt nem fogom elengedni, amíg le nem rohad a lábamról. Ugyanis nem csak azért szeretem nagyon, mert kényelmes, és nekem tetszik, hanem mert Somától van. Karácsonyra kaptam pár éve, és annyira hálás voltam, amikor ezzel lepett meg, hiszen drága, és tudta, hogy erre nagyon vágyom. Ráadásul akkoriban még nem is nagyon lehetett kapni itthon… szóval gondolom értitek, miért ragaszkodom hozzá ennyire, amellett, hogy számomra ez a pár csizma jelenti “A cozy hangulatot”.

IMG_4827

Na, de ma nem erről akartam írni ez csak egy mellékes gondolat volt. Amit valójában mutatni akartam nektek, az a sálam, amit én kötöttem, kábé másfél óra alatt ez alapján a videó alapján. A fonalat pedig Aliexpressről rendeltem.

Ó, és még valami: elkezdtem újra felfedezni a régi ékszereimet, amiket évek óta alig hordok: a Thomas Sabo charmjaimat (ez a hópelyhes éppen szintén Somától van), a Michael Kors óráimat, a gyűrűimet…

IMG_4918
IMG_4865 IMG_4797 IMG_4796 IMG_4876
IMG_4861 IMG_4813

Chicwish wrap sweater, UGG boots, H&M jeans, DIY scarf, Michael Kors watch, Thomas Sabo jewelry

Rose chafer

Egy újabb bejegyzés kizárólag Reserved ruhákkal. Amibe elsőre szerelmes lettem, és ami köré az egész outfitet terveztem, az a rojtos kardigán, de ahogy felfedeztem az üzeltet, újra és újra szerelembe estem: a fényes, zöldes, rózsabogár-szerű bakancs-hátizsák kombó, a kesztyű a szemes hímzéssel, a top… mind annyira jó!

Nektek melyik a kedvenc részletetek?

IMG_6734 IMG_6726 2
IMG_6808
IMG_6743 IMG_6751
IMG_6757

A bejegyzést a Reserved szponzorálta.

Ruhák: Reservedrojtos kardigán, fényes hátizsák, fényes bakancs, nadrág, hímzett kesztyű, bársony top
Fotók: Lina