Our Story Gala outfits (well, almost)

Ezt a kis szösszenetet addig nem akartam kitenni a blogra, amíg az nem újult meg, ugyanis ez a terv (egy jó ideje, de most már tényleg sűrgősen): új kinézetet és tartalmakat is szeretnék ide, de persze sosem megy minden úgy, ahogy azt eltervezem…

Gondolom a legtöbbeteknek már a könyökén jön ki a sztori, de ha valaki lemaradt volna, még egyszer és utoljára elmesélem: idén meghívtak a Story Gálára, ami lássuk be, magyarországi viszonylatban egy igen nívós esemény, ezért nagyon boldog voltam, és rögtön elkezdtem agyalni, hogy mit is vegyek majd fel.

Az öltözködés nekem nem csak hobbi, önkifejezés, szórakozás, de egy ilyen alkalommal ennek presztízs értéke is van. A legfontosabb számomra az volt, hogy legyen egy kényelmes, egyedi, de nem túl feltűnő ruhám – hiszen, evidens, hogy nem én lettem volna ezen az eseményen a lényeg, de azért meg kell adni a módját, ha az eber megjelenik egy ilyen rendezvényen. Azt meg szerintem már úgyis tudjátok, hogy túl kényelmes típus vagyok ahhoz, hogy elmenjek egy ilyen bulira valami olyan cuccban, amiben rosszul, szó szerint kényelmetlenül érzem magam.

Na, lényeg a lényeg, hosszas böngészés (hogy egyáltalán mi az a black tie dress code, mit szoktak viselni azok, akik el szoktak menni a gálára, stb.), kérdezősködés, nézelődés után egy kedves régi ismerősöm, Ádám, felajánlotta, hogy megtervezné a ruhámat. Az egész hirtelen és gyorsan lezajlott, a ruhát megtervezte, csodás lett, a varrónő profin megvarrta, olyan lett, mintha rám öntötték volna! Pedig csak rám öltötték – jaj.

A kiegészítőkkel is úgy voltam, hogy itt már talán nem mindegy, hogy milyen cipellőben lejtek be (utólag rájöttem, hogy valószínűleg mindenki marhára letojta volna, csak akkor izgultam rá nagyon a témára). Megkerestem a Kazart, akik már láttam, hogy például Karinnak is biztosítottak már kiegészítőket, és legnagyobb örömömre azt mondták, választhatok tőlük egy cipőt és egy elegáns táskát. Őszintén megmondom, már régóta gondolkodtam rajta, hogy kellene nekem egy drágább, minőségi magassarkú, de valahogy nem hittem benne, hogy van lényegi különbség egy ilyen és egy butikos társa között. És mekkorát tévedtem! A cipőt azóta is imádom, és alig várom, hogy jobb idő legyen, és akár utcára is fel tudjam venni. Egyébként meg, ha előbb tudom, hogy egy ilyen cipő olyan lábat csinál, amilyet, hát, már rég megvettem volna…

Persze ha nem jött volna össze a ruha és/vagy a kiegészítő így barterbe, akkor megvettem volna. De ákárki akármit gondol, diákként, aki eltartja saját magát: fizeti az oktatását, a vállalkozása utáni díjakat, a bérletet, és gyakorlatilag a lakbéren és rezsin kívül mindent (hiszen még itthon élek, éppen azért, mert lakásra [értsd: lakáshitelre] gyűjtök, nagyon is számít, hogy elköltök-e több tízezer forintot egy eseményen való megjelenésre, csak hogy kacsolatokat tudjak építeni… na, de ez egy nagyon hosszú és bonyolult téma, ezért most térjünk vissza az aznapi (majdnem) megjelenésünkre.

Előtte lett volna a NYX-szel egy közös közönségtalálkozóm, ezért ők biztosították volna a sminket az estére.

Somának pedig a H&M-ben vettük meg a bársony zakó-nadrág szettjét és a mókás feliratú cipőjét. Egy kis extra kiegészítőt is kaptunk, ugyanis a Vinylino – akik bakelitből készítenek csokornyakkendőket és egyéb ékszereket – szemfüles volt, és kiszúrta, hogy Somának lehet, hogy szüksége lesz egy jó csokornyakkendőre, ezért küldtek neki egyet ajándékba, és Soma a Kodályt választotta.

Ami a hiányzó zokniját illeti: nem, nem terveztük, hogy vesz az eseményre sem, nyugodtan megszokhatják már az emberek, hogy a férfiak is újíthatnak, ha elegáns megjelenésről van szó, és nekem például kifejezetten tetszik a kivillanó boka. Természetesen megértem, ha másnak nem, de “illemre” hivatkozni szerintem túlzás. Ettől még elegáns a végeredmény.

Na, száz szónak is egy a vége, a hetekig tartó készülődés után persze nem mentünk el sem a NYX-es találkozóra, sem a Story Gálára. Mert influenzás lettem. Ráadásul nem tudom, milyen fajta influenzát kaptam el, de két napig a halálomon voltam, holott általában jól bírom a betegségeket, és régen nagyon ritka is volt, hogy lebetegedtem.

Ez persze nem (csak) azért érintett bennünket érzékenyen, mert annyit készültünk, mert nagyon vártuk, mert rábeszéltük Henryt, hogy jöjjön haza előbb a síelésből, hogy együtt mehessünk (hupsz), hanem mert ezzel úgy éreztem, cserben hagytam egy csomó embert: a drága NYX-es csapatot, a Kazart, mindenkit, aki hozzájárult a ruháink beszerzéséhez, de persze mindenekelőtt Ádámot, aki nem csak megtervezte és biztosította a ruhámat, de hazautazott miattam külföldről… szóval remélem, legalább ezt a sorozatot nagyon fogjátok szerezni, és ha lehet egy kérésem: kövessétek ezt a sok jó embert legalább Instán, hogy ezzel is csökkentsem magamban a bűntudatot…

IMG_7171 IMG_7226
IMG_7306táska IMG_7300
IMG_7271
IMG_7259 IMG_7421cipők2
IMG_7390 IMG_7447mi
IMG_7442 IMG_7434
IMG_7433cipők
IMG_7161

Ruhám: Esqlavar
Cipőm és táskám: Kazar
Gyűrűim: Claire’s és Swarowski
Sminkem: NYX termékekkel készült

Soma “szmokingja” és cipője: H&M
Csokornyakkendője: Vinylino
Ingje: Zara

Advertisements

Sophisticatedly comfy

A hétköznapokon szeretek kényelmesen öltözni – azt hiszem, ezt mindenki tudja, aki olvassa néha a blogot, vagy nézi a videóimat. Viszont még jobban szeretem, ha a kényelmes öltözékemet apró, szofisztikált részletek teszi érdekessé. Ezt a múltkor egy ismerősöm nagyon szépen megfogalmazta, ezt mondta: “Hédi, te mindig úgy össze vagy rakva!” Ez az! Ezt akarom hallani, ha valaki a kinézetemről beszél. Ugyanis ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy látszik, hogy figyelek a részletekre, még akkor is, ha csak egy “kényelmes, hétköznapi” szettről van szó.

Szeretem, ha a körmöm, a kiegészítőim (lásd fülhallgató) összhangban vannak a ruhám színeivel. Szeretem, ha az olyan részletek, mint egy fodros nadrágszár, vagy egy megkötős csuklódísz a kabátomon valami izgalmat csempésznek a mindennapi szettembe.

Persze az egész nem lenne ennyire komfortos, ha nem találtam volna meg a világ legkényelmesebb rohangálós cipőjét, az Adidas NMD-t, és ha nem lenne egy praktikus hátizsákom, amibe még a laptopom is belefér. Na, így szeretek én suliba menni.

IMG_9095 koll IMG_9147 2
IMG_9069 koll IMG_9137 2
IMG_9075 koll

I’m wearing… NA-KD trench coat, Zara jeans, Adidas NMD, Original Fjällräven Kånken in Frost Green-Chess Pattern, New Yorker sweater, Happy Plugs earplug

Bee yourself

Imádom, amikor ilyen apró, csak a nagyon szemfülesek számára észrevehető részletek vannak elrejtve egy szettben: a különleges, egyszerre letisztult és bohém felső karikáira és méhecskés fém kiegészítőire reflektáltam a két finom nyaklánccal. Az outfit tulajdonképpen fekete-fehér, de a visszafogott arany részletek némi csillogást kölcsönöznek neki.

A méhecskés nyakláncról EBBEN a videóban meséltem.

IMG_7387 IMG_7408
IMG_7414 2 IMG_7426
IMG_7373

I’m wearing… Chicwish top, NA-KD pants, Zara shoes, Poppy Lovers Fashion bag, Estella Bartlett Bee necklace, H&M circle necklace

SaveSaveSaveSave